PLANETÁRIUM – (6. emelet)

A NAPRENDSZER SZÜLETÉSE ÉS ÉLETÚTJA
Planetáriumi műsor

A II. fordulóra való felkészüléshez használd A Naprendszer születése és életútja-vetélkedős fájlban elérhető Power Point bemutatót, aminek kísérő szövege az alábbiakban található [(3) Diavetítés a kupolára].
A megszámozott diákhoz a megszámozott szövegrészek illenek.

Az ezeken túli ismeretanyag csak a III. fordulóra (azaz a döntőre) szükséges, amelyre az alábbi linket is tanulmányozd át:

www.csillagaszat.hu
A honlapon található a Tudástár, ezen belül alfejezetek a Naprendszerről, a Tejútról, a csillagászattörténetről, a csillagképekről stb. (Külön tananyag általános iskola felső tagozatosoknak a Naprendszerről.)

A planetáriumi előadás kísérő szövege:

Planetárium É-i félgömb.  Horizont a Meridián északi 47. fokán
Egyenlítő, Meridián halványan látszik
 
Rövid bevezető:

A Planetárium kupolája alatti tájékozódáshoz az irányokat megmutatjuk a tanulóknak: Ha a vezérlőpulttal szemben állunk, tőlünk balra van észak, jobbra dél, előttünk kelet, hátunk mögött nyugat.

Hazánk egén a csillagok egy része – az óramutatóval ellentétes irányban – körbejár, de vannak csillagok, amelyek felkelnek és lenyugszanak.

A csillagos ég forgása megáll, amikor a Nagy Göncöl a legnagyobb szemközti – keleti – kitérésben van, ekkor megmutatjuk a Nagy Göncölt, a Kis Göncölt és a Sarkcsillagot.

A csillagok körpályáinak középpontja a Sarkcsillag, amely a Kis Göncöl csillagkép szekérrúdjának utolsó csillaga. Legkönnyebben úgy találjuk meg, ha a Nagy Göncöl két hátsó csillagát összekötő egyenest meghosszabbítjuk és felmérjük rá a két csillag távolságának ötszörösét.

A csillagvetítő újra indul, a csillagos ég újra forgásban van; mikor a Nagy Göncöl Ny-ra ér – a szekérrúd és a szekér felső része párhuzamos a meridiánnal – megállítjuk a forgást. Ekkor a meridiántól kissé K-re  a kupola szimmetriatengelyének közelében találjuk a Lant csillagképet, legfényesebb csillaga a Vega, tőle K-re – lefelé a Hattyú csillagképet a Denebbel, DK-re a Sas csillagképet az Altairral.

A három csillagkép legfényesebb csillagai: a Vega, a Deneb és az Altair alkotja az ún. Nagy Nyári Háromszöget.

A csillagvetítő újra indul és mikor a Nagy Göncöl É-i kitérésben van és két hátsó csillaga épp a meridiánra esik, megállítjuk. Ekkor a Kassziopeia W betűje D-en, a Nagy Göncöllel szemközt a Meridián közelében látható; balra a W fölött a Kefeuszt (a meridiántól már kissé Ny-ra), a W-től jobbra (D-re) nagy ívben az Andromedát, ettől kissé balra lefelé (K-re) a Perszeuszt találjuk.

Elmondjuk, hogy a fenti csillagképek egy mitológiai királyi család tagjai.

(A csillagvetítőt újra elindítjuk és forgatjuk, forgás közben mondjuk az alábbiakat.)

Az egyes csillagképek csillagait az emberi fantázia kapcsolta össze és azonosította mitológiai személyekkel, vagy állatokkal. Tudnunk kell ugyanakkor, hogy egy-egy csillagkép csillagai tőlünk igen különböző távolságban vannak; következésképp a Nagy Göncöl, a Kassziopeia stb. csak innen, a Földről nézve mutatja általunk ismert alakját. A Sarkcsillag az északi irányt mutatja ősidők óta hajósoknak, vándoroknak. Napunknál jóval nagyobb csillagóriás, a Kis Göncöl legfényesebb csillaga.

 (2) A csillagos ég az Egyenlítőről
Planetárium: Egyenlítő a Meridián 90. fokán.

    Az Egyenlítőről nézve a csillagok kelet-nyugati irányban vonulnak át az égbolton, mint valami hatalmas országúton; keleten felkelnek és nyugaton lenyugszanak, éppúgy, mint a Nap.

A Föld bármely pontjáról nézve a csillagos ég 24 óra alatt fordul (látszólag!) egy közelítőleg teljes kört; a csillagok mozgása tehát – tőlünk nézve – igen lassú. Érdekes lenne megfigyelni ezt a mozgást egy gyorsabban forgó égitestről. Saint Exupéry Kis hercege hosszú utazása során eljutott a Lámpagyújtogató bolygójára is, amelynek forgása az évek során egyre gyorsult, akkoriban már percenként megfordult tengelye körül. A planetáriumban megnézhetjük, hogyan láthatta a Lámpagyújtogató a csillagok mozgását megkergült bolygójáról. (A csillagok futása felgyorsul, a zene felhangosodik, körülbelül 2 percig.)

(A csillagvetítőt addig forgatjuk, amíg az Orion jól látható pozícióba kerül úgy, hogy közben a Bika- és a Nagy Kutya-csillagkép is jól látsszon, majd megállítjuk a forgást.)

Az egyenlítői égbolt talán legfeltűnőbb csillagképe a télen nálunk is látható Orion (más néven Égi Vadász); könnyű megtalálni, mivel az égi egyenlítő épp a közepén halad át. Az Orion legnagyobb csillaga a Betelgeuse (bet el geuze) – egy vörös szuperóriás.  Az égbolt egyik legnagyobb ismert csillaga: átmérője közel 1000-szerese a Napénak (ha középpontja a Nap középpontjában lenne, pereme majdnem a Jupiterig érne). Az Orion második legfényesebb csillaga a Rigel kék szuperóriás. Az Orion közepén lévő három csillag (a vadász öve) meghosszabbításában két nevezetes csillagképet találunk: előtte (tőle kissé ÉNy-ra) jár a Bika, mögötte (Kissé DK-re) a Nagy Kutya.
A Nagy Kutya legfényesebb csillaga a Szíriusz egyúttal az égbolt legfényesebb csillaga. Az egyiptomi kultúrában a legfontosabb égitest: a tavaszi égbolton hajnali megjelenése adta hírül a Nílus áradásainak kezdetét. A Bika csillagkép egyik nevezetessége a Rák-köd, amely egy szupernóva-maradvány (szabad szemmel nem látható), másik nevezetessége a szabad szemmel is jól látható Pleiádok (Fiastyúk, vagy Hét Nővér) nyílt csillaghalmaz.

(3) Diavetítés a kupolára (II. forduló anyaga)

„A történet legeleje: A Naprendszer szupernóvák maradványából keletkezett. Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc?  Isa pur es chomuw uogmuc. (Halotti beszéd) Mai olvasatban: Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk? Bizony por és hamu vagyunk. Tényleg porból vagyunk, de micsoda porból?  Szupernóvák  porából!”
Honnan tudjuk ezt? A csillagok működésének elméletéből ismeretes, hogy vasnál nehezebb elemek csak szupernóva-robbanáskor jöhetnek létre. Mivel a Naprendszerben (és a Földön) vannak vasnál nehezebb elemek, a szupernóva-eredet biztosra vehető. E nélkül az élet sem jöhetett volna létre, hiszen az élő szervezetek egyes esszenciális elemei, pl. a réz, vagy a cink nem lennének jelen a Földön.  

Egyre fokozottabb mértékben szétszóródott szupernóva maradványok láthatók az előző 7 képen. Jól láthatók (különösen az utolsó kettőn) a hosszanti, szálas szerkezetű anyag-tömörülések, amelyeket a robbanás által keltett lökéshullámok hoztak létre.

(a Nap-típusú csillagok felrobbanáskor egy világító gáztömeget dobnak le magukról, a visszamaradt anyag pedig egy magas hőmérsékletű fehér törpe csillag formájában még évezredekig világít, de aztán elhalványul és végül láthatatlan fekete törpe lesz belőle)

Epilógus
(A 65. kép vetítése közben)

A Naprendszerben élet – jelenlegi ismereteink szerint – egyedül a Földön van. Régi, izgalmas kérdés: van-e élet másutt? A kérdésre korszakonként más-más válaszok születtek. Giordano Bruno szerint a csillagok mind napok, körülöttük számtalan bolygó, számtalan civilizáció létezik. A felvilágosodás korában a képzelet benépesítette a Holdat, a Vénuszt és a Marst. A 20. sz. második felében kezdték az idegen civilizációk rádiójeleit kutatni; ezt célozta a CETI, majd a SETI program. Az utóbbi évtizedekben intenzív kutatás indult idegen csillagok bolygóinak felkutatására (extraszoláris bolygókutatás, vagy exobolygó kutatás). 2014. októberéig már több mint 2000 exobolygót fedeztek fel. Azt tehát már tudjuk, hogy az Univerzumban nagyon sok naprendszer létezik. De vajon van-e élet valamelyik távoli naprendszerben? A válasz egyelőre ismeretlen.

A vetélkedő egyik feladata: a csapatok írjanak találó, frappáns befejezést ehhez a (65. képen megjelenített) mondathoz; szükség esetén gondolataik jobb kifejtése érdekében még egy-két mondattal megtoldhatják az így kiegészített mondatot.

Ha többet szeretnétek tudni, mint amit a vetélkedőn elvárunk tőletek, nézzetek bele a következő honlapba is:

http://csillagkepek.lap.hu/
Az égbolt minden csillagképének (összesen 88) részletes ismertetése.

A Google keresővel is sok hasznos ismeretet szerezhettek:

Naprendszercím alatt óriási anyag található; a Képtalálatok alcímen nagy képanyag, magyarázó szövegekkel, pl. a Naprendszer modellje, animációk, kialakulása, stb.

Space Art címszó alatt (erre még nincs magyar szó, Űrművészetnek lehet nevezni), azoknak a fantáziaképeknek a gyűjteménye, amelyeket erre szakosodott képzőművészek alkotnak csilla-gászati jelenségekről, extraszoláris bolygókról, szupernóvákról, kozmológiai eseményekről.
Óriási, gyönyörű képanyagot találhattok itt, sok közülük magyarázattal ellátva, sajnos többnyire angolul. Érdemes felkeresni egyes művészek, pl. Mark Garlick lapjait, ő az egyik pro-minens Space Art művész; elérhetősége:

https://www.google.hu/search?q=www.Space+Art.Co.UK-The+art+of+Mark+Garlick&ie=utf-8&oe=utf-8&aq=t&rls=org.mozilla:hu:official&client=firefox-a&channel=fflb&gfe_rd=cr&ei=zt6FVLnMHZGu8wfLm4LQCw